Úgyhogy a következő döntést hoztam: jövő héten bkv-ride-jellegű főváros körbeutazást fogok tartani, hogy megtaláljam az értelmes reggelizdéket, amiket szeretnék meglátogatni. Ehhez persze kérek segítséget: ha olyan helyet láttok, amit érdemesnek találtok kipróbálni, azt ne habozzátok megírni ide e. [Amik mindenképp bele fognak kerülni az én kipróbálási körömbe is, azok azok, amiket most hirtelen találtam a pesti neonomádoknál. ]

Jövő héten jelentkezem, addigis peace out.

Ilyen magosan vagyunk.

Ma nemhivatalos, meetinggel egybekötött reggelizésen vettem részt. A menü: tojásrántotta, meg paprika, meg tea, meg paradicsom. Teljes értékű parasztreggeli, amit imádok.

Elmondom, miért jó ez (csak hogy mégis pofázhassak úgy, hogy közben nem mutatok be reggelizőhelyet):

- a csoport vezetői főznek a csoport többi tagjának, ez által ők csapatépülnek

- a csapat tagjai nem egy szokványos, unalmas gyűlésen vannak, hanem egy kötetlen reggelin

- mindenki sokkal konstruktívabb, mert összekötik a kellemeset a hasznossal

- közben mindenki csapatépül és megszokja a másikat.

a végeredmény: egy konstruktív, beszélgetős gyűlés úgy, hogy az embereknek közben beindul a napjuk és esznek egy jót.

bátorítandó. (és!! költséghatékony)

lö galéria:

pút.

Én pontos, nő pontos, irány a hely. Most már tudom, hogy két bejárat van, nem kellett volna összevissza kerülgetni… főleg ilyen takony időben. Megérkez, hely kinéz, kabát letesz, félig leül, pincérlány megjelen, “választottatokmár?”. Még nem. Előbb leülünk.

Cappuccino, meg a megakávé

Egy egész korrekt helyről van szó. Kényelmesek az asztalok, jól néznek ki a kávék és a szendvicsek, valamint kedves a pultos lány is, hisz’ a papír kétszázasaimat sikerült elpasszolnom nála (gondolom ő majd elpasszolja magyarul nem tudó külföldieknek). Apropó külföldiek: a kávézó szerintem elég erősen rájuk összpontosít, már ami az árakat illeti, pedig egy egyetem mellet van és ráadásul elég közel (mondjuk annyira nem nagy, hogy bazi törzshely lehessen, úgyhogy ilyen szempontból megértem az 500 forintos moccacinojukat).

Nade a lényeg. Én cappucinot kértem, Anna Moccacino White-ot (ami ilyen

ez azt hiszem, egy bagel. a különbség a lyuk.

fehér csokis cucc, a tetején fehér csokis tejszínabbal), Pingwin pedig – aki később érkezett csak – ugyanezt fekete csokival, emellé Annával toltunk egy sonkás-sajtos Paninit, Pinu pedig egy hasonló Bagelt (ú de amerikai olasz hangzású dolgok ezek… tisztára, mintha nyújorkban lennék. hol a Times-om?!).

A lány elzúz, aztán egyszer csak kihozza hibátlan amerikaiasságomnak és kedvesemnek a kávét és az étket. Na vajon milyen lesz? Dobpergés…

gondol. gondol.

…finom! Mondjuk mit is várhattam volna ennyiért? Tényleg finomat ‘főzött’, még ha a sali nem is volt friss és a gonosz énem sejtette, hogy igazából nem is most lett az a szenya összerakva és hogy a panini valóban szezámmagos zsömleszerűséget jelent, de az olvadó, nyúlósan szétterülő mozzarella íze mindezekért simán kárpótolt.

Összegzés: kvázi elegáns juppi hely, fiatal, jól kereső menedzsercsávóknak és marketingnéniknek. Ha ilyen vagy, ott a helyed. (közben figyelheted a háttérben elvonuló Corvinus-os egyetemistákat, ahogy előadásra rohannak hajnalban. Külön élmény )

Diszklémer: bocsi, hogy kihagytam pár napot, mostantól megint megpróbálom időben kitenni, hogy merre megyek (fogynak a helyek, pedig még csak 2 hete csinálom).

Update: Holnap valahova az Infoparkba kéne menni (már csak a stílusosság kedvéért is: corvinusra infopark), emlékszem arra a szökőkutas résznél egy kajáldára, ki kéne deríteni, mi lehet a neve.

Update2: szóval holnap 8 körül az infóparkban a szökőkutas résznél. kiderítjük, hogy reggelizhet-e ott valamit egy valamire való informatikus, vagy irány a pláza?

Ez a mai nap igazán élmény volt, a Ladino egy meglehetősen kulturált hely. Nagy belső tér, nett kis asztalok (meg nagyobbak is), kedves személyzet, ízléses berendezés és jóleső étkek.

Mogyi megint jött, meg Anna is, úgyhogy megint nem voltam egyedül. Köszönöm mindenkinek, hogy egyszer sem kellett még egyedül reggeliznem (remélem közben ti is jól érzitek magatokat).   Mindenek előtt persze kértünk kávét meg narancslevet (Anna teát a kávé helyett), 550 pénzért, ami – ha jobban belegondolunk – annyira nem is sok. Ilyent lehet kérni a reggelid mellé, ami lehet mindenféle tojásos étel, vagy peanutbutter jelly time-os pirítós olcsóért (már ha elfogadjuk, hogy nincs olyan, hogy abszolút olcsó, csak relatív olcsó. ha azt már elfogadtuk, hogy a pohár eltört, ez nem is lesz olyan nehéz. ), vagy természetesen bármi, amit az étlapon találsz.

Én a kolbászos rántottáról tudok nyilatkozni, amit ízlésesen steak krumplival szolgáltak fel, valamint arról, hogy ha kihozzák a kávédat és evés után akarod meginni, akkor: NE! A lehető legrosszabb az, ha kicsit ki vagy száradva a krumplitól, meg a rántottától és kihűlt kávét kell kortyolgatnod (amit ráadásul bénán ízesítettél be…  senki sem tökéletes ). Nade a lényeg: iszonyat jól esett, még úgy is, hogy velem szemben Mogyi úgy tömte magába a vajas-mogyorókrémes-lekváros kenyeret,

mintha finom lenne; kaptam is kulináris kioktatást, hogy az a cucc annyi energiát tartalmaz, hogy ezt adják az amerikai szülők a kölkeiknek, hogy azok

egész nap körbe-körbe rohangásszanak és aztán este eldőljenek, mint valami lemerült duracell-nyuszi. Innen hát a peanutbutterjellytime és a hiperaktív butító banán .

Nagyon plusszos volt a helyben a kiszolgálás, pl. rögtön az elején körbekínáltak mindenkit vízzel, ugye mivel elvileg az összes étteremben kötelező lenne ingyen adni a vizet (mégis mennyit kérnének el érte? :S), sok helyen láttam már, hogy húzzák a szájukat, amíg kitöltik neked, még te érezd magad szarul, hogy nem gyömbért kértél két decit 600 forintért…

A wifit sajnos nem tudtam kipróbálni, mert mostanában még nem viszek magammal laptopot, akármennyire is metál neonomádkodást szeretnék művelni, de van az is (előbb kell egy olyan gép, amin nem szaggat, legalább a blogolás, meg talán kisebb is gondolom egy netbook majd egyszer megteszi erre a célra).

Mindent összevetve a Bar Ladino egy tökéletes reggelizőhely, még ha elsőre egy kicsit talán többet is hagytam ott, mint gondoltam, de ehhez hozzátartozik, hogy majdnemhogy három emberért fizettem, mert ennyire gáláns vagyok B-) [note to self: ezt nem emlegetni, mert még a végén elkezdenek velem járni reggelizni pedig semmi előnye... fincsi reggeli, kis self management, néha egy-két embert meghívok kávéra. a végén meg elfogyok ] . Szóval ha a Dob utca környékén jársz, szerintem nézz meg. A redditnek meg köszönöm az ajánlást, még ilyet.

Holnap szombat. Reggeli Tiffanynál. Ja nem. Nálam.

“wee” – mondaná az átlag mókuskerék-munkás, ezt mondom hát én is. Most viszont meginvitállak Téged egy reggelire hozzám, mert Pesten leszek. 8 órakor fogom tálalni az eledelt a Schönherz Zoltán Kollégium 9. emeleti konyhájában, ha minden jól megy, akkor valami hatalmas kulináris bravúrt fogok végrehajtani (csinálok rántottát, jól). Jelentkezni, hogy jössz, itt lehet a kommentekben, illetve sírni, ha mást szeretnél enni (jó ötlet mindezt időben, mert ha 8kor kezdenénk az evést és mégis olyat eszünk, ami másnak ízlik inkább, akkor ahhoz valószínűleg be kell vásárolnom még. ).

Felmerülhetős parák:

- nem ismerlek, nem tudod a számom és nem tudom a számod. Nem baj. Szeretek megismerni új embereket, itt meg ráadásul szép a kilátás, nem hiszem, hogy más esetben túl könnyen bejutnál ide (ez egy erődítmény, genyó ). ==> Jelentkezz te is itt és még este megbeszéljük, hogy hogy jutsz be (pl találkozunk a Schönherz portán 7:55-kor, rajtam rózsaszín kiskosztüm lesz, rajtad meg egy szál kalap ).

- hirtelen mindenki megtalálja ezt az oldalt, a világ legjobb ötletének kiáltja ki, hogy csinálok reggelit (esetleg ebbe is be lehet szállni – ugye pingwin), és egy hatalmas network marketing gráf élein elterjed a világban és annyian leszünk, hogy meg kell oldanunk a világéhség problémáját. ==> Nos ilyenkor egész egyszerűen beugrós jellegű lesz a reggeli, mindenki hoz 1 tojást és egy kis fej hagymát (vagy ilyesmi). Ezt majd ha nem látom a kommentek végét és kevés lesz a 10-15 házi tojás (lehet az lesz), akkor jelzem mindenkinek még ma.

- nem tudod, hogy hol a gyíkban van az a Schönherz. ==> itt.

Bármi más felmerül, sikíts a kommentekben. Holnap találkozunk, ha holnap találkozunk.

csörgésére, így Mogyi sajnos nem talált engem ott a Centralban, amikor odaért (tényleg bocsi, Mogyi. ), de felhívtam, éppen elfele jött, azt mondta elég ‘durva’ hely. Mindezt arra alapozta, hogy 600 forint volt a kávé – gondolom a többi fogás sem sokkal olcsóbb ezt (még) tényleg nem bírja el a pénztárcám, de ami késik, nem múlik: egyszer mindenképpen kipróbáljuk a bundáskenyerüket, hiszen Béla folyvást erősködött, hogy 800 forintból sok-sok bundáskenyér kijön náluk – amit pedig igazán szeretünk, ugye.

Nem szerettem volna azonban reggeli nélkül kezdeni a napot, így kimentem a barátnőm elé az Örs vezér térre, hogy szétnézünk az Árkádban, végülis egy jó nagy és sokoldalú bevásárlóközpontról van szó: minden bizonnyal találunk benne reggelizőhelyet.

Sajnos tévednünk kellett, az Árkád sem a reggelizőkre van berendezkedve. Van pedig minden: kínai, mekdonedsz, börgerking, pizzázó, pékség, csirkés étterem, meg főzelékfaló. Mégis csak a két rivális börgercég rukkolt elő az utóbbi időben reggeli menüvel, de valahogy ez egyrészt talán kicsit alul van kommunikálva nálunk (M.o.-n), másrészt pedig nem mondhatjuk azt, hogy túlságosan kreatívak voltak, amikor kiötlötték a fogásokat (tószt, tósztos tószt, tószt tojással, tósztos tószt tojással … :\ ).

Mindenesetre nem mondhatjuk azt, hogy nem használja ki senki az ezen éttermek nyújtotta lehetőségeket, hiszen elég sokan voltak, vagyis lehet reggelizni az Árkádban. Az más kérdés, hogy mit. Az M-betűs étteremre esett a választásunk, hiszen pizzát nem akartunk reggelre, a kínaihoz, meg a hatalmas grillcsirkékhez nem fűlött a fogunk, egy valamilyen burgert (vagy ‘szendvicset’, ahogy ők nevezik) még elbírt a lelkiismeretünk. [note to self: kezd ez a bejegyzés ilyen 'le a globalizációval, meg az egészségtelen

reggeli mek.

tömegterméket árusító junk-kajáldákkal’ – szagú lenni, de nem ez a valódi ok, igazából azért keserű a hangvétel, mert nem túl jövőbe mutató cél végigkóstolni a franchise különböző éttermei gyártotta sajtburgereket és összehasonlítani őket, hogy melyik a finomabb (hm most kíváncsi lettem, vajon van-e különbség). Olyan reggelizőket keresek, amik  finom és tápláló kaját adnak, jó áron (pl. rántottát) és(!!) ami fontos: van karakterük és egyéniségük. Különösképp szeretem az elszánt gerillamarketinget folytató kis éttermeket, legalábbis jobban, mint a gombamód szaporodó sablonéttermeket (aminek még a helyét sem választhatod ki), bármilyen szép is az üzleti stratégiájuk.]

Tehát amit ettünk:

megpróbáltuk a legolcsóbb és legsalátásosabb, leginkább csirkét tartalmazó szendvicset kiválasztani, ez volt a csibeburger. Toltunk még hozzá krumplit, hogy teljes legyen a koleszterin-öröm, de persze nem voltunk olyan kemények, mint a srác, aki a reggelt megünnepelve egy nagy tál zöldséges rizzsel és egy másik nagy tál felismerhetetlen hagymás mindenes jellegű valamivel sétált el mellettünk. A csibeburger mindenesetre finom, de talán reggelire maradnék a valamilyen rántottánál, vagy sonkatojásnál, esetleg házi szendvicsnél.

És holnap így is lesz! : ) Nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy határozatlan leszek és csak későn hirdetem ki, úgyhogy most, itt és jól, ím:

Bar ladino - Dob utca. És mivel 10-kor nyit, így én 10-re megyek és kipróbáljuk az étkeiket. A javaslatot a reddit.com-ról kaptam, köszi srácok. Ide is lehet küldeni, meg oda is.

@mogyi: I.O.U.

A mai napon Noncsival, Mogyival és Pingwinnel reggeliztem, ami bizony már négy ember velem együtt és már majdnem egy tömeg. Ne lepődjetek meg hát ezen poszt fotóinak profizmusán: nem egy ilyen béna csinálta őket, mint én, hanem Mogyi, akinek ez kicsit jobban megy. Nade mit ettünk?

Először is nem enni kértünk, hanem én meg Pingwin cappucino-t.

A kávé lágy íze, meg a tejhab (lehet lassan kávéfüggő leszek, bár csak reggelente iszom ), meg a tetején a fincsi kakaópor (már akinek, mert volt fahéj is). Bár mindig ezzel indulna a napom… várjunk csak! Mindig ezzel indul. Akkor jó.

Megpróbáltunk szerintem nem tudatosan, de minél többféle (azaz amíg Noncsi nem érkezett meg, addig 3 féle) dolgot kipróbálni a szendvicsek közül. Van olyan szendvics, ami sima szendvics, de nem éppen akkor csinálja, hanem már készen vár rád a pultban és kérheted, hogy jól grillezzék össze az ízeket. Van olyan, amelyiket kérheted, hogy most csinálják, az orrod előtt, friss összetevőkből (talán még a csirkét is ott vágják le, de sajnos ezt nem tudtuk meg, mert – mint az kiderült – a csirke még nem érkezett meg, olyan korán jöttünk). Aztán van olyan szendvics, ami óriásbagettes melegszendvics,

finoman rápakolják a feltéteket, meg a sajtot és aztán – gondolom -

kemencében megsütik neked. Ezen kívül amiket nem próbáltunk ki, de vannak: tekercsek (ez nemtommi. nem volt mellé írva, hogy ízlés szerint ellenállásokkal és tranzisztorokkal, úgyhogy sejtem, hogy nem valami elektronikai dologról van szó), lángosok (meglepően sok féle), hamburgerek, saláták, hot-dogok és óriáspalacsinták (!!) . Úgyhogy, ha reggelizni akarsz, akár amerikai jellegűt, akár fitnessz-vega jellegűt és mindezt a Műegyetem K-épülete mögött, közel a Gellért térhez, ezt itt mind megteheted. Én abszolút meg voltam elégedve a hellyel, az egyetlen baj talán az, hogy (hogy Noncsit idézzem: ) kicsit kicsik az asztalok és nagyok a tálcák, így nem nagyon fértek el négyen egy asztalnál, ha mind kajálni akartok. Persze nagyobb asztalok meg nem férnének be, mert amúgy a hely sem túl nagy – olyan közepesecske -, így a közlekedés nehézkessé válhat, ha befészkeled magad a női magazinok és FHM-ek mellé (amik ki vannak téve olvasásra). De hát valamit valamiért, ugye.

Napi fennkölt filozófia

A szépsége ennek az egész reggelizős mókának az emberek, akik eljönnek.

Mielőtt belevetik magukat a stresszes életükbe, van egy kis sziget reggel, ahol még feltehetik a lábukat a nyugágyban és elolvashatják a napi híreket, elkortyolgathatják a saját kis külön bejáratú kávéjukat és senki nem zargatja őket, amíg nem végeznek és erőtől duzzadó végtagjaikkal visszamásznak a mókuskerékbe, hogy arcukba zúdulhasson a világ. Erről az egészről az jut eszembe, amikor Freegyessel a Schönherz Qpa nevű villanykaros verseny-buli-rendezvényen az utolsó napon, a hajtáson (amikor minden órában végtelen kreatívan megoldandó feladatot kapnak a versenyzők és ennek ellenére, az idő szűke miatt gyakran kevés emlékezetes megoldás születik [de azok nagyon azok]) odamentünk a rendezőkhöz, beálltunk a sorba, mintha feladatot akarnánk beadni és azt mondtuk nekik, hogy:

noncsi

sziasztok. az van, hogy nem szeretnénk feladatot beadni. nem akarjuk a taknyunkat a hajatokba kenni és nem akarunk kézen állva ventillátorba üríteni, nem akarunk szarabbnál szarabb feladatbeadásokkal traktálni, abból volt már elég és ráadásul még csak alkoholt sem tukmálunk rátok, mert nagy valószínűséggel abból is elegetek van. itt van ez a gitár, ezzel andalító zenétjátszunk nektek 5 percig (de ha nem szeretnétek, azt is abbahagyjuk), addig pihenjétek ki magatokat. csukjátok be a szemeteket, ne gondoljatok semmire, eresszetek el egy mosoly, aztán nézzetek szét: ez a Ti qpátok. ezen dolgoztok egy éve és nemsoká vége lesz. érezzétek jól magatokat, mi pedig köszönjük.

Kíváncsi vagyok, hogy az emberek képesek-e ennyire kikapcsolódni reggeli közben is, vagy ez tökre nem számít? Az a cél, hogy megismerjek minél több helyet, ahol lehet enni, hogy egyek rendszeresen, hogy kicsit korábban keljek fel minden nap és ez rendet teremtsen az életemben, vagy az, hogy emberekkel találkozzak, lássam az arcukat, vagy, hogy kikapcsolódjak a minden előtt, hogy megtervezzem a napomat, hogy tervszerűbben éljek?

Talán kicsit mind. És talán csak azért reggelizek, hogy reggelizzek.

'köszönöm kérdését, igazán finom volt a kávé, Timothy.'

A holnapi nap még mindig nincs meg, de már vannak javaslatok, lehet nem leszünk közel (de azért jó lenne), így lehet javasolni, hogy merre menjünk.

Update: A Ferenciek terére megyek, a Centrál kávéházba – béla javaslatára. Szorri, hogy ilyen későn írom meg, cserébe menjünk oda fél 9-re. Tehát fél 9kor reggeli itt.

l'ászló

A mai program a következő volt: szendvicset fogunk enni, de izibe, iszunk hozzá kávét teát, aztán narancslevet, hogy egészségesek legyünk és aztán elmondjuk a srácnak, hogy köszönjük a finom ételt, megírjuk az internetre.

Egészen büszke vagyok magunkra, ugyanis mindez sikerült. Ráadásul nem csak nekünk, hanem Safinak is, aki időközben érkezett legnagyobb meglepetésemre (és örömömre). Már csak azért is jó volt, hogy jött, mert lerázta magáról a konzervativizmus és a társadalmi klisé elvárások bagettigényét és nem azt kért. Hanem ilyen valamit. Kenyéren pástétom meg ízletesen kinéző dolgok (Safi tényleg: hogy ízlett?). Meg kávét mellé.

Az eledel elfogyasztása után és miután megbeszéltük Laccíval, hogy ez az

már benne a cukor

utolsó nyugodt pillanatunk a mai nap folyamán (meg nekem még ez a bejegyzéses rész), elbeszélgettünk – tervem szerint – a pultos-tulajdonos sráccal a világ dolgairól, mondtam neki, hogy majd írok a helyről és hogy majd nézzen fel ide (helló ). Említette, hogy van neten ilyen étterem értékelős oldal, ahol mindent csillagoznak össze-vissza ár-érték arány szerint, meg hogy mennyire bunkó a pincér és hogy mennyire sok a kroászán a pátémban (senkisetudjahogymitjelentez), ilyenek. Meg is beszéltük, hogy ezt egyikünk sem igazán szereti és biztosítottam arról, hogy nyugodjon meg, nem fogok semmilyen sznobságot belevinni a mesélésbe.

A napi célok és todo-k kitűzése megint kitűnően ment. Bár szerintem megint

safi

csak én csináltam, de mint mondtam: nem erőszak a disznótor. Azt vettem észre, hogy ekkora szintű ‘szervezettségnél’ elkezdenek a taskok fogyni és egyre nehezebb összeszedni a fontos feladatokat (mert nem feltétlenül vannak, vagy valami nagyobb projekt részei, amit még nem fejtettem ki, úgyhogy azzal leszek el mondjuk holnap), amit jónak könyveltem el. Másik észrevétel, hogy egész könnyen mászok ki az ágyból fél 6kor… ellentétben a többiekkel, akik rendszeresen hatalmas vértáskákkal a szemük alatt kúsznak velem reggelizni, talán ez is az oka annak, hogy inkább a chillout a téma és nem bármi konstruktivitás – és ez nem baj. A világ 10 legjobb dolga között van az, hogy ha élvezed, amit eszel és amit iszol és hagyod, hogy a világ egy picit lehagyjon (vagy ez esetben beérjen).

Update: Holnap is megyek reggelizni, ha van kedved, gyere Te is! 8-ra megyek pontosan a Budafoki úton lévő szendvicsbárba, ami a BME K-épületével van szemben. Ki van írva, meg minden, szerintem nehéz elvéteni (8kor elvileg már nyitva vannak )

A kakaó. Kár, hogy a kajákat elfelejtettem lekapni.

A villamosmegállóban állva 6 óra 52 perckor ijedten kaptam fel tekintetemet a könyvből, amit olvastam, hiszen valaki egy hatalmas ‘wooohooooo’- sikollyal suhant el az úton előttem biciklijén: Béla volt az (ezt amúgy egy mosollyal és egy metálvillával jutalmaztam, hiszen, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy tényleg eljön velem valaki reggelizni és ráadásul időben – ezt megcáfolta Jimmi, aki a villamoson pontosan annál az ajtónál várt, ahol én felszálltam).

Amikor beléptünk, még javában törölgették a pultot

csendélet.

(pedig már 7:02 volt!!!4!négy!), a lány meglehetősen kómás arcán pedig látszott: ő már megszokta a hallucinációkat, úgyhogy nem ijed meg tőlünk egyáltalán (piha). Mindenesetre a pulthoz oldalogtunk, talán ekkor eshetett le neki, hogy mi tényleg és tök komolyan reggelizni akarunk nálunk és a következő társalgás zajlott le:

- Pizza nincs még.

- Akkor kérek egy carbonara spagettit. (jimmi)

- Az sincs (lány)

- Akkor nem. (jimmi)

Valahol itt lehetett, hogy Jimmi inkább kikapcsolta agyának étel/italválasztó részét, mert ugyanazt ette és itta, mint Béla (lehet persze az is, hogy Béla jól választott ).

No akkor a menü (ami egyébként igen ízletesre sikerült):

- Tojásrántotta (omlett a gourmet-knak) szalonnával, baconnel, hagymával 3 tojásból + kenyér

- Ham&eggs a többieknek 2 tojásból meg hamből.

- két kakaó, nekem meg szivecskés cappucino.

Gondolatok meg tapasztalatok, meg ilyenek:

szívecskés.

A rántotta finom volt, a cappucino meg frissítő. Egyáltalán nem esett nehezemre a fél 6kor kelés és meglepő módon sokkal frissebb voltam egész nap azzal a kajával, ami a szervezetemben energiává alakult szép lassan. Csináltunk napösszerakást (én ott, Béla otthon, Jimmi nézte), vagy legalábbis elkezdtem, kaptam Bélától jó tippet, hogy a todo-k mellé okos dolog írni, hogy kb hány percet szánok rá, mert akkor nem akarom feltétlen egy nap alatt megváltani a világot, ha látom, hogy az egész listám 42 órát foglal be kb az életemből és így nem is bánkódom a végén, ha valami nem sikerült, viszont a dolgok nyomon követése is könnyebb. (ezt lehet, hogy csak én nem csináltam eddig, de nekem tetszett )

Aztán. Az első benyomás az, hogy az egész reggelizőhely meg volt lepődve rajtunk, hogy ott vagyunk. Mondhatni abszolút nem számítottak arra, hogy néhány idióta ‘hajnali’ 7kor már nyitáskor rántottát meg ham&eggset követel, ráadásul a pincérlány annyira alvajárós volt még, hogy nem ment neki annyira az összeadás-kivonás (még jó, hogy nincs olyan árlista, ahol két hamburgerfüggvény konvolváltját kell kiszámolni és abból jön ki a sajtos omlett…), de még ez is megoldódott, jól.

Holnap, ha minden igaz, megint megyek reggelizni, csak nem tudom pontosan, hogy hova – a reggel 7-es nyitás miatt, ugyanis 8-tól gyakorlaton vagyok, aztán 10-től laboron, így 7-től 8ig kéne megreggeliznem: az úgy a kényelmes.

Amikről tudok, hogy biztos nyitva vannak (és a XI-IX ker környékén):

- Pars (ugyebár)

- Bácsalmás Szendvicses

- Pékségek a Móriczon

Javasoljatok helyet és szavazzuk meg itt, hogy merre menjek. (Én javaslom egyelőre a Bácsalmást, mert ne menjünk legalább két egymást követő napon ugyanoda, meg van egy hely a Budafokin, ahol nem volt ma kiírva, hogy mikor nyit és nem kérdeztem meg… lehet erről lesz még update.)

Nos?

Update: A Bácsalmás nyert, reggel onnan jelentkezünk. Lehet csatlakozni, a holnapi reggel programja a chillout, a napra hangolódás és az akkorban élés.

Tehát: 7:00 – Bácsalmás szendvicses

A fényképezőgépet, ami otthon van, sajnos nem sikerült beüzemelni, közben meg még a zsömle is megszáradt, úgyhogy egyet sajnos egészségességhez nem méltón meg kellett ‘mikrózni’ ahhoz, hogy ehető és emészthető legyen.

A teljesség kedvéért itt álljon, hogy miket tettem bele:

Grilleztem virslit, jó ropogósra, kicsit megpirítottam a zsömléket is, aztán sajt+grillvirsli+sajt billentyűzetkombó megnyomásával összeolvasztottam az egészet. Jó, tudom, ez csöppet sem olyan, mint ami a képen van pl a bannerben, de ami értékelendő, hogy felkeltem és gyártottam reggelit. 

Várom a leleményes szendvics és reggeli (tószt, omlett, meg tükörtojás, meg mindenféle dolog) akár gurmé (gourmet a gurméknak, hogy megértsék), akár hétköznapi ember szintű elkészítési módjait ide, hogy a hétvégék se maradjanak hoppon.

Most akkor a holnapról. Úgy látom, Jimmivel reggelizem holnap, a kihívás elfogadva, jól. Elkezdtem körbenézni kicsit még jobban online, hogy mi van a környéken, ugyanis holnap tényleg valami 7kor nyitó tényleg valami közeli hely kéne, mert 8tól zh-zom. Jimmi is nemsokáig ér rá, ilyen hely viszont tényleg nagyon kevés van. Oké, hogy kevés a kimondott reggelizőhely, de a legtöbb nem nyit ki 8:30-9:00, vagy 10:00 előtt egyáltalán.

Ennek fényében unkreatív leszek és egy olyan helyre megyek, ahol már voltam: a Parsba. Kipróbálok náluk valami mást.

Tehát reggel 7kor a Parsban (az az egyetemhez közel van, amennyiben a BME-re, a Corvinusra, vagy az Eltének egy bizonyos karára jársz ).

El is késtem.

Fakin Arany János utca. Miért dugják el ennyire az ilyen helyeket? Leszállsz a metróról, a térkép otthon azt mondta, hogy ott van a metró mellett. Mész, Podmaniczky tér. Ez nem az, biztos a túloldalon van. Persze. Most elmondom: börgerking a sarkon, na AZ az Arany János utca. (és tényleg a metró feljárótól jön a dolog)

Mire végre megtaláltam, – mármint az utcát, magát a helyet már nehéz volt eltéveszteni – már jó 20 perces késésben voltam. Messziről látszott a cégér egészséges zöld színe, az étkezde nagy üveg ablakai előtt egy beugrós részen fűvel volt borítva a beton, rajta mindenféle növények cserépben. Amikor beléptem, az volt első benyomásom, hogy itt szeretni fogják az embert és hogy itt biztos mindenki fitnesszőrült – kiwis képek a falon, frissen facsart gyümölcs dzsúzok a pulton, mögötte a gyümölcs facsaró gép, rajta friss narancsok, és miegymás. Egyszóval: zsír(szegény).

Mint kiderült, nem én késtem a legtöbbet, de erről majd később. Kértem egy csirkés mézes citromos baguett-et és egy espresso macchiato-t.

Finom. Ropogós, ízletes. Jó vót. Közben nagyon jót beszélgettem Tecával, alkalmi reggelizőtársammal, és később Noncsi is beesett. Sajnos az újdonság varázsa miatt, valamint azért, mert örültem, hogy láttam rég-nem-látott barátaimat, a napi célok és mindenek realizálása még nem valósult meg, de ami késik (lásd.: én reggel), nem múlik.

A hely amúgy nyugodt, kényelmes, volt egy kevéssé adekvált asztaltársaság nem sovány urakkal, de az idő vasfoga őket is elrágta a helyről. Van 3 ilyen beülös sarok, ahol nagyon kényelmes párnáknak dőlve emésztheted meg az imént elfogyasztott étkedet.

Tényleg ilyent ittam. A középsőt.

Abszolút megéri, de természetesen nem csak az étel miatt, hanem, hogy Tecátidézzem: “amíg nem értél ide, figyeltem az embereket az utcán, ahogy elhaladnak az ablak előtt, ahogy tükröt tartanak nekem: rohannak, az órájukat nézik, sietnek a munkahelyükre. Pedig milyen jó most itt leülni egy picit, lelassulni és megreggelizni.” és aztán megköszönte, hogy késtem .

Hát én köszönöm nektek, hogy eljöttetek, teljesen feltöltődtem.

Ja még valami: a végén még kértem egy 3 decis frissen facsart narancslevet. Többet ér, mint bármelyik energiaital (és az ára is több, mint bármelyik energiaitalnak). Ha otthon tudsz facsarni narancsot frissen, ne habozz. Facsarj!

Ennyi hát a Fruccola, ide is megyünk még, meg kell kóstolnom az omlettjüket. Most hétvégén nem megyünk reggelizni, otthon leszek kivételesen, de azt találtam ki, hogy a korábban kelés reggelis szokás hétvégére is vonatkozzék (még akkor is, ha a reggelizdék hétvégén zárva tartanak), úgyhogy hétvégén én ‘főzöm’ a saját reggelit és elmondom, hogy milyen volt. (még képt is töltök fel, ha lesz végre fényképezőgépem )

A jövő hétre várok javaslatokat, hogy merre menjünk (igen, gyertek Ti is és reggelizzünk együtt), eddig a MOM parknál lévő Tschibo kávézót hallottam, mint javaslatot, valamint a pékséget a Móriczon és van még 2-3 hely a Rádayban is, ahova be lehetne ülni, valamint a Wesselényiben is van 2-3 szendvicses, ha jól emlékszem. Javasoljatok, gyertek és találjuk ki a világot. :]

]]> http://breakfastinbudapest.wordpress.com/2009/10/30/fruccola-arany-janos-utca/feed/ 3 merunning sandwichfruccola juicesfruccola